7.rész: Civódás

Barátaink pihenő napot tartottak,melyet nem karta mindkét lány. Sophia boldogan vetette magát a dologba,míg Mion duzzogva nézett. Mind a hárman lementek a tengerpartra,ahol remek napot tölthettek el. Minden jól ment,semmi izgalomra méltó nem történt. Yusuke Mionnal kettesben sétáltak a parton,ahol kifejthette az iránta érzett érzéseit. Szinte már olyan "szerelmi vallomás2 féle volt az egész. Ezt azonban egy hatalmas polip szörnyeteg szakította félbe. A neve Murai. Barátaink bajba keveredtek,elkapta őket csápjaival. Segítségükre a Vadász jelent meg,de persze ezt ők nem tudták. Eszméletlenek voltak egész idő alatt. Sikeresen legyőzte Murait,majd egy csókot azaz kettőt lopva Miontól eltűnt. Vajon ez most akkor mi volt? Biztosan ki fog derülni ez a rejtélyes,megmagyarázhatatlan "lopás"....
Az idő még mindig ketyeg. Újabb 24 óra telt el,eredménytelenül. Mindössze 9 napjuk maradt kideríteni,hogy merre vagy hova, kinek álcázva magát bújt el Morpheus. Nehéz feladat ez egy hatalmas nagyvárosban. Mintha homokszemet keresnénk az óceán legmélyén. A hatalmas Lucifer egyre jobban gyengül. Újabb démonok szöktek meg az Alvilágból. Kiderült erejének legfőbb veszteségi forrása. Morpheus pillanatnyi odakerülése alatt megmérgezte az Alvilág folyóját egy neki dolgozott Démonnal. A Démon kristálykövet dobott a vízbe,melyet az angyaloktól szerzett. Megszerezve elvette azt,s az angyal lelkét is elragadta. Az Élet anyja,Leanil,ki az angyalok legfőbb vezetőjének egyike értesítette róla az Alvilág hírnökét a lopásról. A Démont sikerült leleplezniük,de az addigra megszökött. Lucifer hírnökével üzentetett is a Vadásznak...
- Urad,Lucifer szólott hozzád,ki egyre jobban gyengül. - meséli a történteket
E hírre cselekedj gyorsan és továbbra is segítsd a lányokat. A kristálykővel majd mi foglalkozunk...De ne feledd,nem fedheted fel kilétedet. Ha még is tudomást szereznek rólad,akkor azon nyomban térj vissza. Üzenet vége!
- Értettem és megjegyeztem!
"Hmm...Segíteni úgy,hogy erről nem tudhatnak. Nehéz feladat,de nem lehetetlen. Eddig is ment. Egy cseppet sem sejtik,hogy velük vagyok,figyelem őket és legyőzöm ellenségeiket. De lehet,hogy ez nem tart örökké. Előbb vagy utóbb rájönnek majd,hogy valaki segít nekik."
A Vadász tisztában volt feladata súlyosságában. Pontosabban,hogy tilos felednie magát. Eddig jól sikerült neki minden,semmi sejtésük róla...Este volt már,lefekvési idő. Yusuke már mélyen aludt ágyában. Furcsa álma volt,így sokat forgolódott. Mion nem bírt aludni,végig a száját fogta az ablak előtt ülve. A holdfény világította meg csak testét,szemei pedig csillogtak tőle...
-"Olyan ismerős érzés ez." - villan be előtte egy arc
"De nem tudom mi,és mért is foglalkoztat ennyire."
Áh,agrrrrr..! Hülye halandóság! - dörzsöli fejét bosszankodva
- Látom te sem bírsz aludni. - ül fel Sophia
- Hüm? Hogy is bírnék,ha egy bizonyos személy folyton hangoskodik a másik szobában. - duzzog
- Hi,hi,hi... - kicsit nevet
Mion...Mond csak...Kérdezhetek valamit? - ül le mellé
- Hüm?
- Te kedveled Yusuket? Látom,hogy mindig morogsz rá és folyton csak szidod,de...
- Áh,kicsit túl sok volt ez a fasírt. - kel fel fájó hassal Yusuke
 "Ettől bizarr álmom is lett,de....Furcsa."
Lassan kisétált a vécéig,nehogy felébressze a lányokat. Könnyített magán,majd visszasunnyogott. Olyan csönd volt,hogy meghallotta Sophiat,aki pont róla beszélt. Ez felkeltette érdeklődését. Közelebb ment az ajtóhoz...
- Yusuke kedves srác,bízhatunk benne...Áruld el,te szereted őt?
- Hah? - csodálkozva hallgatja Yusuke
- Te...te most olyan hülyeségeket mondasz? Egy szavadat sem értem? -.-"
- Mion! Most komolyan kérdezem! Szereted Yusuket vagy sem?
-"Szeretni...engem?" - tapasztja oda fülét az ajtóra
- Egyértelmű,hogy NEM! Én halandókkal nem foglalkozom. Ha vége a feladatnak mi haza megyünk és végre elfelejthetjük ezt az egész rémálmot! A perverz halandó meg csinálhat,amit akar! Nekem sosem volt ínyemre vele szövetkezni! Ki tudja nem-e ő Morpheus,csak nagyon jól tudja titkolni? Én sohasem hiszek neki,nem vagyok olyan könnyen manipulálható,mint TE! Szánalmas! Inkább a kanapén alszok! Felállt,majd hirtelen kinyitotta az ajtót. Yusuke ott állt előtte meglepett,kissé szomorú arccal. Ránézett egy pillanatra,majd elsétált mellette. Nem is érdekelte,hogy hallotta,amit mondott. Yusuke utána fordult,fél komoly lett az arca. Mion nem a kanapéra telepedett le,ahogy elsőnek akarta,inkább elment egy kis éjszakai sétára....
- Jó éjt...Sophia. - indul vissza a szobájába
- Yusuke! - kapja el a karját
Sajnálom,amit a hugom mondott neked. Ő....
- Nem lényeges. Ha ő így érez,én azt tiszteletben tartom. - mondja lehajtott fejjel
- Hah? Yusuke...
Sophia majd nem sírva fakadt,mikor látta Yusuke szomorú tekintetét. Lassan elengedte karját,majd mind a ketten visszafeküdtek aludni. Mion az utcán sétált egymagában. Csöndes este volt,egy lélek sem járt arra. Csak egy kóbor macska mosakodott,s lágyan dorombolt a kerítésen. Nem telt el pár perc sem,mikor Sophia hirtelen megjelent előtte...
- Mion,most beszélnünk kell! - mondja dühösen
- Hüm? Honnan tu....
- Ide hallgass...Mindig elnéztem,ahogy gonoszkodsz s kiabálsz másokkal. Ahogy szidod a helyzetet,amiben miattad kerültünk...
De ennek most vége! Ha nem tudnád Yusuke kedves srác, sosem hazudna nekünk! Inkább illene megköszönnöd neki, amit értünk tett! Befogadott a házába,amit te sikeresen leromboltál,adott enni és gondoskodott rólunk! Persze ő elviselte,amit tettél ellene,le sem szidott. Nem utált meg téged,bármennyire is gonosz vagy vele! Te egy arrogáns, pökhendi,nagyszájú,mogorva és szívtelen nőszemély vagy! Pofátlan módon neki esel,persze nem neki mondod mi a tényállás,hanem kibeszéled a háta mögött!
Miféle ember lett belőled?! Tudom,hogy téged nem érdekelnek az emberek,csak a lelkeik,de akkor is...Néha magadba nézhetnél! Most nagyon megbántottad szegényt,láttam az arcán. Szívtelen vagy!
- Váááááá...áh! - hallatszik a háttérben egy hang
- Figyelj rém és ne morogj! Elegem van a viselkedésedből! Ha most azonnal nem kérsz bocsánatot Yusuketől,én itt rögtön, ebben a pillanatban....
- Sophia most nem kellene...
- Mondom,most én beszélek! Olyan kicsinyes vagy,makacs és arrogáns...!
- Sophia jobb,ha most csendben maradsz vagy lehet...
- Csöndben maradjak? Figyeltél te most rám egyáltalán?! Agrrrr.... - mérges
- Jobb,ha megfordulsz és megtudod,miről is beszélek.
- Hah? De én most....Hüm? - fordítja oda Mion
- Lapuljunk meg,hátha még nem vett észre. - bújnak el egy fa mögé
- Vááááááh! Ki vagy kik vannak ott? - fordul feléjük (a fa felé)
Tisztán érzem a szagotokat! Tudom,hogy itt vagytoook! - szagol a levegőbe
-"Most mi lesz? Ez a lény hatalmas!" - mondja telepatikusan Sophia
-"Csak maradjunk csöndben,hátha elmegy,bár...Az ocsmány halandó szagunkat nem fogja elveszíteni." -.-"
- Már megint? Mi bajod a halandókkal?!
- Hmmm! Szóval ott bújtatok eeeel. - tépi ki a fát
- Szép mondhatom! Most észrevett te idióta! - lök bele Sophiaba Mion
- Ez a te hibád és ne nevezz idiótának! - löki vissza
- Valakinek hogy kinyílt a szája,Miss.Ártatlanság!
- Agrrrr...
Elkezdtek marakodni,ahogy a rossz testvérek szoktak. A szörny közben odalépett hozzájuk,hogy végezzen velük. Mion és Sophia már úgy civódtak,hogy szinte már verekedtek. Rémes testvérek módjára viselkedtek,egy nem éppen jó helyen s időben...
- ELÉG EBBŐL!
- Ááááh!
- Hah?
A szörny szót emelt,belevágott Sophiaba,aki ettől a falnak vágódott. Mion komolyan nézett,majd erősen koncentrálva átváltozott eredeti külsejévé. Mérges lett,de még milyen mérges. Fel tudott volna robbanni...
- A nővéremet csak én bánthatom,senki más!
 "Menni fog ez,ahogy a múltkor! Koncentrálj az erőre!"
  Véged van te szörnyeteg! Rajta Kasz...Hah? Mi....?
Lecsapott volna fegyverével,a Halál Kaszájával,de az ahogy suhintott volna eltűnt. Hiába volt képes előhívni ereje egy részét,attól még csak egy halandó. Apja jól lekorlátozta hatalmát,melyet most nem bírt kézben tartani. Csak minimális ereje van arra,hogy bevethesse. Ez az alkalom is egy veszélyes helyzet,de még is csődöt mondott az ereje....
- Ez meg mi volt? A Kaszám...
- Halandó némber! Vááááh! - támad rá
- Haah? Áááh!
Erősen belevágott,amitől elvágódott felfelé. Messzebbre zuhant Sophia,aki még mindig eszméletlenül feküdt a földön. Ahogy zuhant egyből vissza is változott halandó külsejévé,majd ő is elájult. A Vadász ekkor ismételten megjelent és elkapta,mielőtt komolyabb baja lett volna. Mivel nem látták a lányok,így szabadon mozoghatott előttük. Lassan letette Miont egy padra, majd elé állva védekező pozícióba állt be. Kardját kihúzva támadásra készen állt. Tudta,hogy a lányokra fáj a foga. Bizonyosan Morpheus küldte ellenük....
- Te meg ki a fene vaaaagy?! Tűnj ineeen!!!
- Hm! Árul el ki küldött és könyörületesebb leszek veled. Ha nem...Fejed kardom éle által hull a porba!
- Te pöttöm kis pondróóó! Széttépleeek!!!
- Ahhoz előbb kellett volna megszületned! Készülj hát a megsemmisülésre!
kardjával suhintott egyet,majd a levegőbe ugorva is ugyan ezt tette. A lény valamiféle pajzzsal kivédte támadásait. A Vadász persze nem állt le s tovább folytatta a támadásokat. Azonban mindent kivédte,majd visszairányította. Sophia felé három csapás irányult,de azokat gyorsan kivédte megvédve őt. Mion felé is repültek egy támadás,melyet nem vett észre. Sajnos túl messze volt tőle,így későn ért volna oda,hogy megvédje...
- A lánynak ezzel....Végeee!!! Há,há,há,há,há....
-"A Fenébe! El fogok késni! Shi...."
  Ezzel most felbosszantottál! - izzik a szeme mérgében
Hatalmát bevetve,pajzsot volt Mion köré,így lepattanó támadása hatástalanná vált. Szárnyai előbukkanva,fogai és fülei megnőve, rémisztőbb külsőt eredményeztek neki. Főleg,ahogy ott állt a sötétbe,kialvadó lámpa alatt. Kissé bemérgedt. A szörny érezte erejének hirtelen megemelkedését.  Már komolyabb ellenfélként nézett rá,nem egy átlagos harcosként. Nem is próbálta alábecsülni,vagy könnyen elveszítheti ezt a harcot...
-"Most már tisztán érzem hatalmát. Ő nem egy átlagos harcos,több annááál."
- Készülj a megsemmisülésre!!!!
- Ha azt hiszed,hogy olyan könnyen legyőzhetsz,akkor nagyon tévedsz!
- Hmm!
A Vadász komolyan nézett,majd előhívta igazi fegyverét,mely most még hatalmasabb volt,mint az előző. Egy Kasza jelent meg jobb kezében. Lesújtva vele,levágta mindkét karját. A Démon elsőnek felkiáltva meghátrált,majd testrészeit visszanövesztette. Bedühödve támadt vissza rá,de ő elugrott előle,akár egy bolha. Ahogy karjával lecsapott mindig eltűnt (mint a nindzsák). Kezdte ezzel egyre jobban felbosszantani a lényt. Mérgében már nem fizikai erőt vetett be,hanem hanghullámokkal támadt,de ezt a Vadász könnyen kivédte Kaszájának gyors pörgetésével...
- Unalmas és gyenge lény vagy! Lehet,hogy a lányokat legyőzted,de velem már nincs ilyen könnyű dolgod!
  Könnyű a védtelent bántani,igaz?! - pörgeti Kaszáját feje fölött
- Vááááááh! Elegem van a játszadozásból!!! Már tudom is,hogyan győzzelek le! Búcsúzz el a lány életétől!
- Hüm?
Mion volt a célpontja ismét,mivel látta rajta,hogy fontos neki. A Démon a lámpafénynél megjelent árnyékokat használta fel. Életre keltette az egyiket,mely a legközelebb volt hozzá. Meg akarta ragadni,de a Vadász ott termett és ketté vágta az árnyékot. nem hagyta,hogy bármilyen módon hozzá érjen....
- Ha hozzá mersz érni....Megdöglesz!!!
- Látom,hogy nagyon fontos neked az a lány...Akkor érezd meg,milyen általa meghalniii!
- Hah? Hogy mi? Áh!
 "Ez meg mit jelentsen...? Shi..." - fordul hátra egy kicsit
Mion felült a padon,s egyenesen átnyúlt a szívén. Erre pedig ő egyáltalán nem számított. Még ki sem bírta védeni,max akkor,ha tudomása van ennek megtörténéséről. Vajon mi folyik itt? Mi van Mionnal?.....Folytatjuk!
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés