6.rész - The terror of the sea
Saki 2011.08.04. 10:50
6.rész:
Most jöhet egy kis pihenő nap. Meleg van,forr a levegőben a szerelem is. Irány hát a tenger, had hűccsük le a kedélyeket egy kis vízzel. Mion nem nagyon szívleli ezt a napot, de azért "jól" szórakozik. Yusuke érzelmes beszéde sem hatja meg, mivele gy gonosz lény tör rájuk. A Vadász furcsa dolgot tesz, de jót is barátainkkal.....
6.rész: A tenger réme
Yusuke és Mion között kezd valami kibontakozni,bár egy oldalúnak látszik a dolog. Cikis helyezetek és meztelenség. Mit is várhat egy fiú, ha két ilyen szexis lánnyal osztja meg lakását. Már csak 10 napjuk maradt. Gyorsan repül az idő,nagyon gyorsan. Lett egy jelölt,ki talán Morpheus az,de kétséges. A srác gyanúsan nézett barátainkra,ám ez a nézés akármi lehetett. Minden idővel ki fog derülni. Idő közben segítő társuk is érkezett,egy Vadász személyében. Egyenlőre homály fedi kilétét...
Mionnak ki kellett hevernie az esti harcot,melyet egy gonosz bandával vívott. A bandavezér súlyosan ellátta a baját. Halandóként teste védtelen,nem bír ki nagyobb ütéseket és rúgásokat. Szépen lábadozott mindössze,csak egy kiadós alvás kellett neki. Mikor felébredt szebbnél és finomabbnál kaja várt rá az asztalon. Máris jól belakmározott belőle,szinte nem is hagyott senkinek sem....
- Örülök,hogy jobban vagy Mion. - mosolyog rá Sophia
- Az étvágyad Kaszás létedre,eléggé hatalmas.
- Ham...ham...ham... - zabál Mion
Eszty magjam sjem érjemem...Eszz oljajn fujcsscsja...Majgdjam sejm éjtyemj.... - zabálva beszél
- Hah? Egy szavát sem értettem. - kérdi Yusuke
- Azt mondta "Ezt magam sem értem. Ez nagyon furcsa. Magam sem értem." - fordítja le Sophia
Nem illik evés közben beszélni.
- Áááh! Jól laktam! Hol a desszert?
- Még fér beléd? Hova? Talán 6 gyomrod van? O.o - kérdi Yusuke tőle
- Lehetséges. - válaszolja neki Sophia
- Kieszel a vagyonomból! Jobb lesz,ha szólok anyunak,hogy küldjön több pénzt. - fekszik el a földön Yusuke
Miután tele ették magukat,lepihentek. Ma különösen forró nyári nap volt,sok ember a strandon sütette a hasát. Könnyű volt leégni,de nem célszerű. Yusuke gondolta,hogy jobb lenne,ha most lemennének ők is a partra. Egy nap ide vagy oda nem számít. Használják ki az életet és lazuljanak el egy napra. Lehetséges utána már úgy sem lesz erre lehetőségük. Nehezen,de belementek a dologba a csajok. Máris nyomultak a városba fürdőruhákat venni. Mion egyből lekapott egy iszonyat szexiset,majd abban a minutumban felpróbálta. Sophia egy kevésbé szexiset,valami szolidabbat választott. Mikor a fürdőruhákat kiválasztották és azok passzoltak testükre, máris mentek a tenger felé. Oda érve egyből felvették oda illő ruházatukat. Yusuke ahogy meglátta Sophiát fürdőruciban egyből orrvérzésben tört ki. Keblei megfeszültek,alakja tökéletesen kivehető volt benne. Azt hitte hanyatt vágja magát. Mion bikinije láttán ismételten orrvérzésben tört ki,akár egy vulkán. Egyből padlót fogott,mivel az övé olyan szexis volt,hogy minden férfi szempár rá merevedett. Nem volt olyan pasi,ki rá nem nézett volna. Persze Sophia után is jó pár szempár megfordult. Akár a hírességeket,úgy bámulták őket a parton. Mion bikinije fekete színű volt,alig-alig takarta a kebleit. Sophiaé pedig egy egybe részes fürdőruha,világoskék színben....
- Gyere,Mion! Nézzük meg milyen a víz. - ráncigálja oda Sophia
- Kössz,de én inkább itt maradnék. - ül le a napernyő alá
- Hagyd csak,majd úgy is meggondolja magát.
- Rendben van,addig mi jót lubickolunk. Te meg csak duzzogj akkor. :/
- Inkább duzzogok,minthogy halandókkal....lubickoljak!
"Úgy sem itt kellene lennünk. Fölösleges időpocsékolás az egész!"
Mion ott ült egy napozó ágyban a napernyő alatt és morcisan nézett. Unta az egészet,inkább ment volna keresgélni. Az embereket nézte, ahogy ott mulatoztak és fröcskölték egymást. Yusuke és Sophia is ugyan azt csinálták. Fröcskölték egymást és hangosan nevettek,akár egy szerelmes pár. Boldogok voltak,élvezték a hűsítő vizet,mely lehűtötte testüket. Mion figyelmét közben egy izmos férfi akarta felkelteni. Muszklijait mutogatta,befeszítve őket. Eléggé undorító látványt keltett annak,aki utálja az ilyen iszonytatóan nagy izmokat...
-"Ez meg mit csinál? Talán azokat a mini lufikat akarja mutogatni nekem,vagy csak begörcsölt a karja?" -.-
Ah....Már pihenni sem lehet?
Lassan felállt,majd odament a csávóhoz,aki azt hitte lenyűgözte "bemutatójával". De valahogy tévedett. Mion egy fogpiszkálóval beleszúrt az izmos karjába,ezzel kilyukasztva azt. Úgy elszállt az izmos alak,akár egy lufi. Cikázott össze-vissza a levegőben. Ezt ő csak unott fejjel nézte,ismételten idiótáknak tartva ezzel a halandókat. Gondolta,hogy a látszat csal. Mert ügyebár,nem minden az,aminek látszik. Már kissé zavarta a napfény,nem is mozdult a napernyő alól. Visszafeküdt alá,és tovább lazsált. Jobbnak látta,ha ma is távol marad a víztől. Sosem szerette a vizet,főleg halandókánt nem. Nincs oda érte,mint Sophia,aki imádja. Hiába csalogatták többször is a vízbe,ő makacs módon akkor sem ment velük pancsizni. Inkább elfeküdt a pléden és "napozott". Már majdnem el is aludt volna,de akkor jött oda hozzá Yusuke,aki nem tudta tovább elviselni,hogy makacs módon nem jön oda és csak egyedül unatkozik...
- Biztos nem akarsz csatlakozni hozzánk?
- Teljesen meg vagyok én itt egyedül is! Nem kell a hülye halandók szórakozása!
- Jól van,Morci kisasszony. Akkor megengednéd,hogy bekenjem a hátadat?
- Ha hozzám érsz,meghalsz!
- De csak...
- Mondom,ha.....Uhm? Hmmm....!
Yusuke mindenképpen be akarta kenni a hátát,így mikor Mion mérgesen megfordult hasról-hátra,megfogta a melleit. Ezt pedig ő rühelli. Olyan pofont adott neki,hogy átzakózott egy másik napozó férfihoz....
- Áááuh! Ez fájt! - fogja a fejét
- Jobban fog majd fájni,ha nem szállsz le rólam azonnal,te kis pondró! - emeli felé az öklét a hústorony
- Bo-bocsánat u-uram. He,he,he,he....
- Agrrrrr... - morog rá
- V-viszlát....áh! - elfut
- Yusuke minden rendben van? - kérdi Sophia
- Persze,minden okés.
- Már megint mit csináltál hugi?
- Hmmm...Kérdezd a perverz halandót!
- He,he,he...Én csak a hátát akartam bekenni. Véletlen volt,de tényleg.
- Te kerested magadnak a bajt!
- Hah? Nem értelek titeket,de....Kend be az én hátamat nyugodtan,Yusuke. - húzza le a fürdőruci pántját
- He,he,he... - pirul el
- Ch! Férfiak! Még az én drága nővérkém is elcsábul miattuk. -.-"
- Nem is. - pirul el
- Ahham,látom. -.-"
A Vadász mindeközben végig figyelte őket és egy cseppet sem tetszett neki,hogy lazsálnak keresés helyett. Így nem lesz sikeres a feladatuk,el fognak bukni. Ő résen volt és éberen figyelt...Mion kezdte unni a napot,így sétálni indult. Olya helyre ment,ahol már a madár se járt. Jobban szeretett egyedül lenni. Nincs ki idegesítse. Szereti a csendet és a magányt....
- Hé,várj Mion!
- Mit akarsz halandó? Újabb pofont perverzkém?
- N-nem,az az egy is elég volt,köszi. He,he,he....
- Hmmm...Akkor mért nem a nővéremnek bájologsz? Ő felettébb kedvel téged,vonzódik hozzád.
- Hah? Hogy Sophia?
- Igen,ki más?
- Engem csak te érdekelsz. Nem ő.
- Hüm?
- Titokzatos vagy,gyönyörű,nehezen kapható. Bírom az ilyen lányokat. Pontosabban most találkoztam először ilyen lánnyal,mint amilyen te is vagy. Hozzád hasonlóval még nem volt dolgom. Te nem vagy olyan beképzelt,önelégült és divatmániás. Tudom,hogy te teljesen más vagy,de rögtön az elején megfogott a személyiséged. Már az első perctől,ahogy találkoztunk. Különleges vagy és én.... - lassan odahajol hozzá
-"Hm. Ez meg miről beszél? Talán megártott neki a nap vagy a pofon?"
- Haaah? Yu... - veszi őket észre Sophia
Már majdnem megcsókolták volna egymást,melynél Mion nem is csinált semmit sem. Mintha hagyta volna Yusuke száját az övéhez érinteni,csak állt előtte. Ám mielőtt elcsattanhatott volna közöttük a csók,éppen akkor tört a felszínre egy rettenetesen nagy vizi szörny, ami azon nyomban megragadta csápjaival őket...
- Yusuke,Mion! - kiált utánuk
Segí.....Hah? Áááááh!
"Jajj,ne! Engem is elkapott. Most mi lesz?"
Mind a hárman nagy bajban voltak,amelyből nem tudtak szabadulni. Csak kiabáltak össze-vissza,persze Mion az nem. Ő unott fejjel (-.-) nézett,hogy már megint jött egy béna szörny a likvidálásukra. Gyorsan beleharapott a nyolckarú polipszörnybe, aki ettől nagyon mérges lett. Lendített egyet a karján és a földnek vágta,majd lehajította a fák közé. Nagy szerencséjére a titokzatos Vadász megmentette. Elkapta őt,még mielőtt a földre eshetett volna. Lassan lefektette,nem volt eszméleténél és vérzett a feje. Letörölte a vért,majd lassan megcsókolta. Ettől a heg be is forrt. Gyorsan indult segíteni a többieknek is. A polipszörny nagyon dühös volt,majd hirtelen erős ködfélét okádott ki a szájnyílásából. Az olyan erős szagú volt,hogy egyből elájultak tőle. A Vadász kihasználva ezt,lecsapott a szörnyre. Hasító mozdulatokkal vágott a levegőbe,majd felfutott a szörnyre (mintha fa lenne),suhintott egyet kardjával. Ettől a lény ketté hasadt, karjai pedig darabokra estek (kivétel azok,melyekkel fogva tartotta barátainkat). Gyors győzelemnek látszott,túl könnyűnek. Gyanította is,hogy mindez nem lehet olyan egyszerű. Naná,hogy nem. A polipnak olyan nagy ereje volt,hogy képes lett összeforrasztani testét,így ismét támadott. Egyik csápjával lecsapott rá,de ő elugrott. Hirtelen tintát lövellt ki szájából,ami eltalálta. Az arcára fröccsent,így nem látott tőle semmit sem. Olyan volt,akár valami féle ragacsos gumi. A lény ekkor ismételten csáptámadással sújtott le,és a falnak vágta. Teljesen oda passzírozta,szét akarta nyomni. Azonban a Vadász nem hagyta ezt olyan könnyen és bevetette erejét. Szemei vörösen izzottak. Megfogta a csápot,majd pokoli forróságú lánggal elégette azt. A láng végig vonult az egész karon,felfalva húsát. Hogy gyorsan véget vessen a csatának,levágta a két csápot ,mely fogva tartotta Yusuket és Sophiat. Végül pedig tüzes kardjával hasította ketté a lényt. A orróságtól már képtelen volt összeforrasztani magát. Húsa megsült,majd amilyen gyorsan összeforrt az első csapáskor, most úgy vált porrá. A két levágott csáp is hamuvá vált. Távolabb egy házban,egy polip baba is szét tört darabokra. Tulajdonosa kissé mérgesen nézte mindezt. A jó győzedelmeskedett ismét,ahogy az lenni szokott. Yusuke és Sophia ébredezni kezdtek,elmúlt a bűz hatása. Hősünk gyorsan fel is szívódott,így nem vették észre. Visszament Mionhoz,aki még mindig eszméletlenül feküdt. A sérülése ahogy homlokáról eltűnt,jobban nézett ki. A Vadász ismét lopott egy csókot tőle, ezzel maghoz térítve a mi kis csipkerózsikánkat, majd eltűnt. Mion ekkor tért csak magához. Felült,majd jobb kezét a szájához érintette. Érezte,mintha valaki megcsókolta volna. Körbe nézett, de nem látott senkit sem. Nem értette ezt az egészet,meg hogyan került oda,ahol most ül....
- Mi történt? - lassan felül Yusuke
Mi? Hol van az a lény? Mi történt vele?
- Hah? Valóban eltűnt. Én sem értem,de....
- Hol van Mion? - kérdik egyszerre
- Mion? Mion?
-"Hüm? Engem keresnek?" - lassan feláll
Mikor felállt látta,hogy Yusuke és Sophia őt keresik. Még egyszer hátra nézett,érzete,hogy valaki figyeli. De azt nem,hogy mégis ki. Furcsa érzések kavarogtak benne. Lassan kisétált a bokrok mögül, megmutatva magát. Jól van,semmi baja...
- Üdv,halandók. - int egyet
- Mion? Mion! - veszi észre Yusuke
De örülök,hogy jól vagy és nincs semmi bajod édesem... - fut megölelni
Uhm!
- Nem vagyok az édesed,perverz kujon. - benyom neki egy nagyot közben
- @.@
- Miooooooon! - fut oda hozzá Sophia
Hugocskám,hát te élsz? - ugrik a nyakába
- Öh? Hé szállj le rólam,te is kérsz talán egy monoklit?
- Olyan jó,hogy élsz! Már azt hittem...
- Nehogy sírni kezdj,vagy beváglak a vízbe!
- Nyugi,nem fogok. Ezek csak öröm könnyek. - törli meg szemeit
- Én is kérek egy ölelést. - ugrik rá most hátulról
BUMM! Mion adott neki egy hátra fele való ütést,amitől egyből KOval kidőlt a földre. Egyenesen bele a homokba,arccal lefelé...
- Öööööh... - kidől a bal horogtól
- Kímélj meg az érzelgősségtől perverzkém!
csupa hülyével vagyok körül véve. - elsétál ökölbe tett kézzel
- Ez az én hugocskám. - mosolyodik el
A nap már teljesen lemenőben volt,belemerült a tengerbe. Barátaink lassan hazafelé indultak,ez a nap fárasztó volt nekik. Összecsomagolták a cuccaikat,majd elballagtak. A nap végére már alig volt erejük. Hazafele beszélgettek a történtekről....
- Mion,mi történt veled? - kérdi Yusuke
- Hogy érted ezt?
- Az a lény durván elvágott,de neked kutya bajod.
- Hah? Tényleg....Magam sem értem. Lehet a fák felfogták az esésem,vagy mi.
- Az valószínű,vagy lehet apánk mentett meg téged. - vágja rá Sophia
- Hmmm...Apaaa.... - néz csillogó szemekkel (szól a háttérben angyali ének)
Kétlem. -.-" - átvált unottá (megszakad a szalag)
- Bármi is történt. Örülünk,hogy velünk vagy épségben. - mondja Yusuke
- Igen,Yusuke. Igazad van. - mosolyodik el Sophia
- Nah,és ti űztétek meg a szörnyet? Vagy hova lett?
- Hogy mi? Dehogy! - válaszolja Yusuke
- Az a szörny,Murai volt. Gonosz,víz alatti bestia. Minden tengerben élő állat között a legerősebb. Nem értem,hogy mit keresett pont itt,mivel úgy tudtam réges-régen elpusztult már. Anyám mesélt róla. Ez a faj legalább 5000 éve kihalt. Sose gondoltam volna,hogy látni fogok valaha is egy ilyen lényt,pedig mi már a kezdettől fogva létezünk. Bár voltak elődeink,de...
- Biztos elmenekült Miontól,aki olyan erősen megharapta. Ránézett,majd érezte rajta gonoszságát és elviharzott.
Vagy nincs igazam. - vigyorodik el
PUFF!
- Áuuuh! Csak vicceltem.
- De vicces! -.-
- Még poénkodni sem lehet?
- Adok én neked poénkodást,te perverz halandó!
Elkezdte üldözni a lakásban. Nagyon aranyosak voltak,ahogy kergették egymást. Yusuke alig bírt futni,mivel nem épp hatalmas lakásról volt szó. Rohant,mintha csak az élete múlna rajta. Hát,lehetséges ha elkapják,neki annyi. Sophia meg csak mosolyogva nézte őket és nevetett...
- Ezek a végén még összejönnek egymással. - szólja el magát
- Hogy mit mondtál? - kérdi Mion
- Hupsz,csak úgy kicsúszott. - takarja el a száját
- Hogy ezzel a mérges fazékkal?
- Hogy mit mondtál? - kérdi mérgesen Mion
- Hupsz,csak úgy kicsúszott.
- Majd adok én nektek hupsz-ot! Agrrrr...
- Ha,ha,ha,ha,ha....
Nevetve futottak a kis méregpók elől,aki felkapott egy partvist,hogy leüsse a két jómadarat. Egyikük sem értette a mai dolgokat. Hogy honnan jött a szörnyeteg,ki küldhette és hogy honnan tudta,hol is lesznek ma. Sejtették,hogy talán Morpheus keze van a dologban,ki sejtheti kik is ők most valójában. De persze semmi sem lehet biztos. Lehetséges,csak ők csöppennek bele olyanba,amibe nem kellene. Rossz helyen vannak,rossz időben. Örültek annak,hogy mindannyian jól vannak,nem lett semmi bajuk sem. Biztos van egy őrangyaluk, aki segíti titokban őket,ha bajba esnek....Vajon a Vadász valaha elfedi kilétét,és elmondja,hogy ő segédkezett nekik a háttérből? Persze nem tehetné meg,mert akkor vissza kellene mennie az Alvilágba. Most ez teljesen bizonytalan,majd csak kiderül idővel....Folytatjuk!
|