5.rész: A Vadász

Az idő sürget és a keresés teljesen reménytelen. Még mindig nem sikerült semmiféle nyomot találniuk. Ráadásul csak zűröket képesek csinálni. Pontosabban a drága Mion,ki enyhén szólva kilyukasztotta Yusuke házát. Rendőrök üldözték a lányokat,majd a nap végére meg is támadták őket. A halandóság számukra úgy látszik átok,nem nekik való. Még le is lepleződtek,mikor egy Spirit nevű tűzdémon szállta meg Yusuke testét. Jobban mondva,hatalmába kerítette. Mion révén végül is sikerült legyőzniük,de Yusuke látta a végét,így észrevette,ahogy visszaváltozott. Nehéz lesz ezt kimagyarázniuk. Kizárt,hogy ebből jól jönnének majd ki,bármit is mondanak....
- E-ez meg mégis mi volt? Te...Nem értem...Én....
- Had magyarázzam majd el én. Az a helyzet,hogy...
- Csak álmodsz! Beütötted a fejed és hallucinálsz!
- Mion,jobb ha most már elmondjuk neki az igazat. Most már úgy is mindegy,talán nem lesz baj. Látott téged,ezt nehéz halucinálásra fogni.
- Hm...Hát legyen,ahogy akarod...De még mindig itt van ez a kő,leüthetem? - emeli fel
- Nem! Tedd azt le!
- Jó-jó,de....én... - elájul
Hirtelen összeesett. Sok vért vesztett a karján lévő sebből. Yusuke gyorsan ölbe vette és bevitte a lakásba. Ott Sophia mindent elmesélt neki. Már úgy sem volt értelme hazudniuk. Ha Yusuke olyan,amilyennek eddig is mutatta magát,akkor bajuk nem lehet bele és számíthatnak rá...
- Szóval,akkor ti nem is a nagybácsikátokat keresitek,hanem egy nagy erejű Démont?
- Igen. Pontosan,csak akkor mehetünk haza,ha Morpheus lelkét bezártuk és...
- Akkor ezek szerint te vagy az Élet,a lelkek védője és Mion pedig a....Halál? - nyel egyet
- Igen,így van.
- És testvérek is vagytok? Ez hogy van akkor,vagy az sem igaz?
- De-de,az igaz. testvérek vagyunk,egy az apánk. Én vagyok az idősebb,mivel az élet előbb van a halálnál. Mindössze csak 1 perc van közöttünk. Ő lent én meg fent úgymond,lakok.
- Értem...he,he,he...De ezt eddig mért nem mondtátok el nekem?
- Úgy gondoltuk jobb,ha más nem tud róla. Akár te is lehetsz Morpheus,hiszen neki volt ideje elbújnia és felvennie egy halandó testét vagy esetleg megszállnia.
- Végül is igazad van.
- Hah?
- De,nem én vagyok az. Remélem hisztek nekem.
- Mivel Spirit az irányítása alá vont,így kizárt,hogy te lennél az. Egy csatlós nem tesz ilyet mesterével. Morpheust ilyen könnyen nem lehetne irányítani,mint ahogy nemrég téged.
- Értem. Én nem is bántanálak titeket,sosem lennék arra képes. Sajnálom azt is,hogy a hugodra támadtam. Nem saját akaratomból tettem. - szomorúan lehajtja fejét
- Tudjuk,ne aggódj miatta. Mion hamar fel fog épülni. Halandóként nehéz nekünk,de majd csak hozzá szokunk. De...Remélem végre holnaptól eredményeket is elérünk, mivel számunkra ez a létforma akkor örökletessé válik.
- Értem. Holnap már tudok nektek segíteni. Nem kell suliba mennem. Mindent megteszek,hogy a segítségetekre legyek.
- Ez angyon kedves tőled,Yusuke. Te kivételes embernek látszol. - mosolyog rá kedvesen
- Köszönöm.
Míg jól elbeszélgettek a nappaliban ülve,addig Mion álmodott. Maga előtt látta Morpheus szökését. Látta apja gyengülését. Álmában az is előtte volt,hogy Spirit feladatot kap egy fiatal sráctól,kinek arcát sajnos nem láthatta. Mintha lejátszódott volna előtte az eddig történt események. Forgolódni kezdett,majd hirtelen felkelt. Forró volt a homloka,így bement a fürdőbe,hogy lehűtse magát. Éppen mosakodott, mikor
egyszer csak a tükörben lángok csaptak el...
- Hah?
- Lányom!
- Apa?
- Lányom!! Mi a fenét művelsz?!
- Apa?
- Adok neked 13 napot és te meg erre henyélgetsz?! Hogy mersz ellen szegülni az akaratomnak?!
- Apa?
- Ha nem találod meg azonnal Morpheust és felküldelek édesanyádhoz az idők végezetéig!
- Hogy....MIIIIIIIH?! Agrrrrr.... - rúgja ki a szoba ajtaját
- Ha? Mion? - néz csodálkozva Yusuke
- Mion,jobban vagy már? - érdeklődik Sophia
- Most azonnal nekiállunk megkeresni azt az átkozottat! Nem lazsálunk! - ragadja meg Sophiát és magával húzza
- De hát,már 3 is elmúlt. Ilyenkor mindenki alszik. - mondja neki Yusuke
- Jah...Akkor majd holnap! - megy vissza a szobába
- Aaah... - fogja a fejét Yusuke
Tehát másnapra halasztották a keresést. Reggel Mion kelt fel leges legelsőnek. Fitt volt,kész az akcióra. Jól bereggelizett,míg a többiek aludtak még. Észre se vette,mikor Yusuke kicsoszogott a fürdőbe,hogy felfrissüljön. Nem is csoda,hiszen a feje végig a hűtő mélyén rejtőzött. Miután tele lett a pocija,gondolta lezuhanyozik,ahogy Sophia is szokta. Mindig jól érezte magát utána,így ment kipróbálni milyen érzés. Ledobta a ruháit és belépett a zuhany alá. Yusuke elsőnek észre se vette,mivel füleibe és szemébe is hab folyt. Lemosta arcát,majd lassan megfordult,ahogy Mion is....
- M-Mion? Áh! - elcsúszik Yusuke
 "Én...én...én...." - dadog magában
Annyira meglepődött tőle,hogy azon nyomban elcsúszott,majd ráesett Mionra. Úgy,hogy megcsókolta közben. Egymáson feküdtek a zuhanytálon. Mion csak nézett,nem igen lett zavarban ettől. Ám mikor észrevette,hogy Yusuke keze a mellén van és még "nyomogatja" is,egyből bedühödött....
- S-sajnálom,én nem akartam megfogni a-a.... - leveszi kezét közben róla
- Teeee.....eh! ÁTKOZOTT HALANDÓ! - rúgja képen Mion
  Ne merészelj az én tökéletes testemhez nyúlni! - dühöng
Úgy belerúgott szegény Yusukebe,hogy az kiderült a zuhany alól,majd a falnak esett. Golyóztak rendesen a szemgolyói és vörös láblenyomat
virított az arca közepén. Sophia a zajra berohant a fürdőbe...
- Mi történt? Mi ez a hangzavar? Hah?
- Lüke halandó! - megy ki dühösen Mion
- Yusuke jól vagy? - guggol le mellé
- Sop....Ühm? O.o - orrvérzéssel kidől
Mikor leguggolt mellé Sophia,akkor nyomban belátott a szoknyája alá,mely felfedte rózsaszínű bugyiját. Ettől totál KO lett. Ezt a jelenetet egy furcsa,csuklyás alak végig nézte...Később már a városban voltak. Mion az álmában látottak alapján kereste a srácot,akit látott. Csak annyit látott róla,hogy szürke a haja,világos a bőre és eléggé magas. Mindenhol ilyen külsejű fiúkat keresgéltek. Sok hasonló kinézetű embert
leszólítottak,de egyik sem volt az. Ha az lenne tudnák. Elég csak az auráját megnézniük. Minden ember tiszta volt és békés. Bármerre jártak egy csuklyás alak minden hol ott volt. Mintha csak őket leste volna,hogy feladatukat végzik-e vagy sem....
- Vadász! Hozzám,hű szolgám! Van egy feladatom számodra!
- Igen is,Nagyúr! Mi lenne az?
- Menj föl a halandók világába,fel a felszínre. Figyeld lányomat,segítsd őt bármiben,melyben kell. Ne hagyd,hogy elszórakozza a neki szánt időt. Morpheus és a kiszökött démonok nagy veszélyt jelentenek számára és nővérére. Feladatod megfigyelni őket. Vigyázz,hogy ne vegyenek észre. Ha így lenne,vonulj vissza!
- Értettem,Nagyúr! Máris a nyomukba eredek!
A feladat nem volt oly nehéz vagy megerőltető számára. Igen könnyűnek ígérkezett. Remélte könnyen fog menni,nem lesz semmi féle zűr. Figyelte hát a lányokat,álruhát húzva. Nem volt valami nagy elvegyülő,így inkább bujkált. Volt aki csövesnek nézte a szakadtos gúnyában,melyet magán viselt. Mion érezte,hogy a közelében van valaki,aki hasonlít rá,pontosabban pokol béli lény. Ereje nem igen volt,így képtelen lett volna betájolni merről is érzi. Nem olyan volt,mint Morpheusé,így nem foglalkozott vele....
- Hol lehet az az átkozott Morpheus?!!! Agrrrrr.... - emel fel egy kavicsot Mion
- Az alatt tuti nincs. - vágja rá Sophia
- Hol a fenében vaaaaan?!!! - emel el mérgesen egy üres dobozt
- Az alatt meg végképp. - vágja rá megint Sophia
- Agrrrrrrrrrrrrrrrr..... - mérgesen széttépi a dobozt
- Csajok! Csajok! Meg van az,akit kerestek! - fut oda hozzájuk Yusuke
- Haaah? Hol? - kérdi Sophia
- Gyertek,megmutatom.
bementek az iskolai könyvtárba,ahol Yusuke megmutatott egy srácot,ki teljesen ráillet a leírásra,melyet Mion felvázolt neki. Éppen olvasott a személy,nagyon nyugodtnak tűnt. Persze Mion azon nyomban akcióba lépett,hogy elkapja. Nem lóghatott meg előle...
- Megvagy teeee...!
- Kisasszony! Mégis mit jelentsen ez?!
  A könyvtár csendjét senki sem törheti meg! Főként nem egy nagyszájú,pöttöm! - fogja meg a fülét,a könyvtáros nő
- Áuh! Áuh!....Áuuuuh! - fájlalja
A fülénél fogva tessékelték ki a könyvtárból. A srác,kit kiszemeltek észre is vette őket. Gyanús pillantásokat vetett rájuk. Persze ezt már
egyikük sem láthatta. Mion kint szitkozódott,fogva fájó fülét közben....
- Átkozott hárpia,a Pokolban a helye! Ha majd visszakapom az erőmet én....
- Nyugi,Mion. te hangoskodtál,bár az erőszakot sem toleráltam. Kissé barbár,alpári viselkedés volt.
  Nem kellett volna annak a nőnek erőszakot alkalmaznia ellened.
- Agrrrrr....
-"A fickó eléggé furcsán nézett Mionra,de persze ezt a lányok nem látták. lehet jó a sejtésem,ő lenne az a Morpheus? Sophia azt mondta,hogy képes emberi alakot ölteni vagy megszállni bárkit. Persze semmit sem szabad elkapkodni,hátha rossz a sejtésem. Jobb,ha megfigyelem és majd kiderül.
  Ha netán ő az,akkor nem csúszhat ki a kezeink közül." - gondolja magában Yusuke
- Nyugodj meg,Mion. Semmi baj. Hiába húzod fel magad emiatt.
- Igaza van. Ne okozz feltűnést,vagy nem lesz meg mit keresel.
- Ah,agrrr...Jól van! Nyugodt maradok.
- Gyere hugi,majd csak meglesz. - karolja át vállát
- Hmmmm.... - szúrósan nézi Sophia kezét
- Minden rendben van,az én hibám,hogy elszúrtuk. Lehet elnéztem a srácot,csak hasonlított rá. - karolja át Miont
- Hmmm! Nah,jó! Nem vagyok a haverotok! - vágja hasba Yusuket
- Ühf! Ez...fájt.
- Nem híve az erőszakmentes életnek,nézd el neki.
Menj csak utána,én még egyszer megnézem azt a fiút kit mutattál. Hátha mégis csak az az,kit keresünk. Eléggé hasonlít rá,Mion leírása. Később utánatok megyek.
- Rendben van. Légy óvatos. Szia.
- Az leszek,nem kell féltened.
Yusuke tehát Mionnal együtt kerestek tovább. A végére séta lett belőle,nem éppen szép környéken. Ezt persze nem izgatta mindkettőjüket. Csak mentek előre,és előre. Ilyen ronda helyeket is meg kell nézni,hátha ide bújt el Morpheus. Ki tudja,lehet benne igazság. Bár,lehet nem....
- Mion,várj meg! Szerintem ez a hely nem épp nekünk való. - néz körbe félős arccal
- Hm! Talán félsz?
- Nem csak....Jobb,ha visszamegyünk.
- Hm! Ha félsz,menj csak. Én itt maradok és körbe nézek alaposan.
  Gonoszságot érzek a levegőben,nem hagyhatom ki ezt a helyet sem!
- He,he,he.... - egyre jobban fél
Nem is kellett sok,hogy észre vegyék őket. Máris több,gonosz külsejű alak nézte őket. Kifigyelték lépteiket,vártak a megfelelő pillanatra,míg elég mélyen nem lesznek ahhoz,hogy elkapják őket. A hely büdös volt,tele kukákkal és szűk sikátorokkal. Ronda,átkozz,koszos macskák ettek a földről. Csövesek hevertek pár helyen. Rémes látvány volt az egész hely,mint egy csöves szálló....
- Hm! Hol vagy te aljas átokfajzat?!
- Sze-szerintem ezt itt nem kellene mondanod.
- És? nem félek senkitől sem!
- Még tőlünk sem,szépségem? - lép elő egy gazfickó
- Haah? M-Mion szerintem...
- Még tőled sem! Főleg nem tőled,te semmirekellő halandó!
- Kit nevezel te semmire kellőnek?! Adjuk a szépségnek fiúk!
- Ha,ha,ha,ha... - lép elő még 8-9 gazfickó
- Hm! - komolyan néz Mion rájuk
Felkészült szembe szállni velük,egy cseppet sem volt félelem a tekintetében. Yusuke mögé bújt,ő nagyon félt tőlük. Harcolni nem tudott. Mion összegyűjtötte aprócska erejét,majd egy vörös gömböt képezve vele,a gazfickóknak dobta. Hatalmas fény kerekedett,melyben a gonosz férfiak hadát a titokzatos csuklyás leverte. Mikorra a vöröses köd eloszlott,mind a földön hevertek. Mion így azt hitte leverte őket. Azonban egy még talpon volt. A főnök,ki már sokkal félelmetesebb volt náluk...
- Leverted a bandámat,ezért meglakolsz te szuka! - húz elő egy basketball ütőt
- Gyere csak te halandó korcs!
- Korcs? Adok én neked korcsot!!! - rátámad
Mion védekezett,de nem tágított onnan. Egy kisebb vascsővel védte magát,majd mikor úgy látta ellenfele erősebbet csap,hátra ugrott. Yusuke aggódva nézte a harcukat. Segíteni akart,de nem tudta hogyan. A fickónak sikerült egyensúlyából kilendítenie,majd hasba vágta az ütővel,így az belevágódott a falba. Lassan talpra ált,de ekkor támadója egy kukafedelet lendített felé. Yusuke ekkor elé ugrott,hogy megvédje,így őt találta el....
- Hah? Átkozott halandó! A fenébe!
- Veled is ez lesz,ha nem fogod be a pofádat!
- Agrrr....Pofája csak a lónak van és a hozzád hasonló őstulkoknak! Én a Pokol Úrnője vagyok,térdre rabszolga!
- Há,há,há...Ez ügye most valami vicc? Még hogy te a Pokol Úrnője! Röhejes!
- Megbánod még,hogy kinevettél! - támad rá
- Azt lesheted! - pofán vágja
- Áh!
Megragadta a homloknál fogva,majd fejét a földbe vágta. Nem is egyszer,hanem jó párszor. Nem bírt szabadulni szorításából,hiába próbálkozott. Ekkor lépett közbe ismét drága megmentőjük,és letépte róla. A falba vágta,majd elevenen elégette testét,míg az porrá s hamuvá nem vált. Yusuke ébredezni kezdett,így az alak eltűnt. Mikor meglátta,hogy Mion eszméletlen odaszaladt hozzá. Ölbe vette (közben térdelt),majd lassan kapva az alkalmat,egy csókkal akarta felébreszteni....
- Remélem ez hatásos lesz.... - hajol közel hozzá
- Yusuke! Mion!
- Öh? Hah? S-Sophia?
- Mi történt veletek? Hah? Mion!
- Áááh,a fejem! Hova tűnt az az alak?
- Öh? N-nem tudom,én...
- Jobb,ha visszamegyünk. El kell látni Mion sérülését,hátha elfertőződik.
- Rendben,igazad van. Menjünk. Gyere,Mion. Foglak.
- Kössz,de egyedül is megy! - löki el
- Mion,ő csak segíteni akart.
- Nem kell a....Aaah! - elájul
- MION! - kapják el gyorsan
A harc kimerített,és megint sok vért vesztett. Hazasiettek vele,majd ellátták a fejét. Sophia kérdőre vonta Yusuket,hogy mégis mi történt velük,de még ő maga sem tudta elmondani pontosan,csak azt amennyire emlékezett. Sophia őt is ellátta,bekötözte a fejét. Gondolta kis amnéziát szenvedett az ütés következtében,így nem is faggatta. Hagyta had pihenjen. Vacsora után hamar ágyba is bújtak. Sophia Mion mellett
őrködött,figyelte őt álmában. Persze ezt ő észrevette.....
- Mit bámulsz? Így képtelenség aludni. Áuh! - ül fel
- Csak óvatosan,még friss a sebed. Kitisztítottam és bekötöztem neked,remélem hamar meggyógyul.
- Hm! - durcisan elfordul tőle
- Mion én....
- Hah?
- Úgy aggódtam! - borul a nyakába
- Öh? Sophi.....
- Miattam mindig megsérülsz. Ne haragudj rám. - sírva fakad
- Öh? Sophi te meg miről beszélsz,nem is mittad lettem bajban. Ne sírj már!
- Bocsánat,csak...Kezdem átélni milyen is halandónak lenni.
- Megint azt a csöpögős izét nézted a zenedobozban? -.-" - emeli fel bal szemöldökét gyanúsan Mion
- Én? De-dehogy...He,he,he....
- Hmm...
- Nah,jó. Csak egy részt néztem meg. He,he,he...Jó-jó négyet. Bevallom! ><"
- Gondolhattam volna. Ezt neked szappanos izébizé! - vág neki egy párnát
- Hé! Ha,ha,ha,ha.....
Beszélgetésük párnacsatába bonyolódott át,melyet hangos nevetés kísért. Yusuke álmos szemekkel nézett át hozzájuk,hogy mégis mi ez a nagy hangzavar,melyet csinálnak. Mikor benyitott ők ott püfölték egymást párnáikkal....
- Hah? Mion....Te nevetsz?
- Hm! Disznó! - vág neki egy párnát
- Nah,jó csajok! Párnacsataaaa! - ugrik be közéjük
- Ha,ha,ha,ha,ha.... - nevetnek
Jól elvoltak,sokat nevettek. Megmentőjük egy szemben lévő tetőről nézte őket. Tudta,hogy ez a kis nevetés hamar átcsaphat félelembe. Minél tovább maradnak, annál jobban átváltoznak halandókká. Érzéseket kapnak,és már nem lesznek képesek ellátni feladatukat. Hogy ebből mi fog kisülni....Folytatjuk!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés