4.rész: Pusztító tűz

 A Halál és az Élet, azaz Mion és Sophia több órányi keresgélés után sem találtak rá Morpheusra, aki lehetséges már teljesen be tudott olvadni az emberek közé. Reménytelen volt minden. A lányok összeismerkedtek egy fiatal sráccal,Yusukevel,aki az éhségtől mentette meg őket,és ideiglenesen fedélt nyújtott fejük fölé. Kétszer is a segítségükre volt. Persze Mion egyszer már viszonozta a kedvességét és kölcsönösen mentette meg az életét. Most is épp nála vannak,hiszen egyenlőre nincs hova menniük. Nincs olyan hely, ahol lakhatnának a keresés ideje alatt míg tart a halandóságuk. Már 3 napja,hogy a földön vannak. Kevés az idejük. Mindössze 10 napjuk maradt. Ezalatt a
Pokolban, a mélységes Alvilág legmélyén,Lucifer egyre jobban gyengélkedett. A démonok kezdenek kicsúszni a markából. Egyiküknek sikerült is kiszöknie,mely most valószínű Morpheus segítségére válhat....Spirit,a Démon ki el tudott szökni,azon nyomban  szövetséget is kötött az ellenséggel,aki cserébe hatalmas erővel ruházta fel. Nagy veszélyt jelent a lányokra,kik nem is sejtik,hogy támadás érheti őket....Mion és Sophia megint csak Yusuke segítségére szorulnak,aki ismételten nagyon kedves velük. Yusuke kedvessége önzetlen,neki nem teher az,ha két csinos lánnyal oszthatja meg lakását. Legalább míg velük van,addig tud kivel beszélgetni. Igyekezett problémájukban is segíteni...
- Mondjátok csak,nincs képetek a bácsikátokról vagy valami amin elindulhattok?
- Ühm? - néz csodálkozva Sophia
  He,he,he....S-sajnos semmi ilyesmi nincs. A bácsikánk nagyon titokzatos ember. Utálta,ha lefotózták.
- Értem. Érdekes. Akkor nézzük csak.... - keres valamit
-"Ha tovább faggat minket akkor én...." - a semmiből elővesz egy kalapácsot,hogy leüsse
- Mion! - fogja le
- Hah? - csodálkozik Yusuke
- He,he,he....
- Hm! - néz morcosan Mion
- Tessék. Ebben rengeteg ember van. Nézzétek végig,hogy hátha felismeritek közülük. Holnap segítek nektek,most sajnos azonban mennem kell a suliba. Sok szerencsét. Este találkozunk.
- Köszönjük,Yusuke. Ez kedves tőled. Igaz,Mion?
- Hm! Jah.... - böki oda
- Lehetnél kedvesebb is. - mondja neki Sophia
- Hm! - elfordul
- Hm... - mosolyodik el rajta Yusuke
  Nah,sziasztok. Majd este. - azzal elmegy
- Hülye,hülye könyv! - rúg bele egy nagyot Mion
- Hé szerintem ne.....
- Áh! Ez jó kemény! Lüke,béna emberi lábak! - mérgelődik
Hirtelen megragadta a könyvet,melyet nem tudta elrúgni és kivágta az ablakon. Semmi szükségük rá,és ami neki szükségtelen attól megszabadul. Sophia csak a fejét fogta. Mion kint az udvaron taposta a könyvet,és mérgelődött. Később körbenéztek Yusuke házában,ami sok érdekes dolgot rejtett. Számukra minden furcsa volt,és érthetetlen. Nem ismerték az emberek életét,szokásait se semmit. Sophia a fürdőt találta a leg érdekesebbnek. Benézett a zuhany alá, majd kipróbálta a kádat is. Sok illatos lötty volt a kád szélén,mind férfi illatú.
Persze ezt ő nem tudta,így kipróbálta őket. Tetszett neki az illatuk. Megnyitotta a csapot,melytől elsőnek meghátrált,majd lassan mégis csak beleült a vízbe. Természetesen ruhástul. Kényelmesen elhelyezkedett. Egyszer csak hangokat hallott kintről. Kislányok pancsoltak a medencében meztelenül. Magára nézett,majd ledobta ruháit,a halandókat utánozva. Minden löttyből öntött a vízbe,amitől az habzani kezdett.
Az egész fürdő illatozott,ellepte a habáradat. Sophianak ez nagyon,nagyon tetszett. Lubickolt örömében. Aranyos volt,ahogy a kádban mosolyogva,elterült és fel-felugrándozott. Mion ezalatt a tévével babrált valamit. Ott ült a szoba közepén,és a távirányítókat nézegette. Egyiket megnyomva be is kapcsolta a készüléket. Csodálkozva nézett maga elé. Még egyszer megnyomta a távirányítót. észrevette,hogy ha megnyom egy gombot,az képet vált. Gyorsan nyomkodni kezdte,míg nem pont egy olyan csatornára tévedt,ahol sok édesség és mindenféle
finomság volt látható. Szinte nyálcsorgató érzése támadt,így rávetette magát a tévére. Egy hirtelen mozdulattal,beleharapott. A foga egyből ki is tört. Feljajdult egyet,majd jól belerúgott a készülékbe,amitől a lába is megfájdult. Fetrengett a földön, körbe-körbe pörögve. A fájdalomtól a tévé vette el a figyelmet, amiben egy csomó gyerek kinyitja a hűtőt és eszik belőle. Hasonló dolgot keresett,és mikor megtalálva kinyitotta
rengeteg kaja tárult a szeme elé. Csillogó szemekkel nézett a hűtő tartalmára,mintha valami szuperhős állna előtte. Azt se tudta mit vegyen aki elsőnek,így nem is laca-facázott. Mindent kirámolta. Leszórta őket a földre,és máris nekik esett. Úgy falta a jégkrémet,mintha valami sütemény lenne. Az agya egyből le is fagyott...
- Jáááájjj! A fejem! - fogja erősen
  Agyhalál.... - elfekszik a földön
Pár perc múlva felkelt,és még jobban körül nézett. A szekrényekben talált egy csomó kekszet, müzliket, csokikat... Mindent,ami szem-szájnak ingere. Azokat is kirámolta,majd a kanapé közepére szórva,megette. Úgy evett akár egy mókus. Csak falta-falta és falta az ételt. Nagyon ízlett neki minden. majd kipukkadt a pocija,azonban egy dolog foglalkoztatta még. Hogy mi is az a hosszú,piros dolog (csili paprika). Csodálkozva nézte,majd ráharapott. A szája égni kezdett,és tűzet okádott. Rohangált a lakásban fel-alá,majd megkereste Sophiat,hogy
segítsen neki,mert meggyullad. Berontott hozzá a fürdőbe,és beleugrott a kádba. Olyan nagy volt az ugrás,hogy a padló nem bírta,így....
- Te is hallottad,ezt a reccsenést? O.O
- Huh,így már jobb. - könnyebbül meg Mion
- Milyen...reccsenést....?
- Hah? - csodálkozva hallgatják,ahogy recseg alattuk a padló
- Öh? Ezt a reccsenést?
RECCCS!
- Ááááááááááh!
Leszakadt alattuk a padló,így a kádban ülve száguldoztak le a dombon,ami a tenger fele vezetett. Sophia sikoltozott,és erősen kapaszkodva ijedt arccal nézte,merre is mennek. Mion hasa felfordult,így ő a hányingerével volt elfoglalva. Ahogy az autók között száguldoztak a víz össze-vissza locsogott ki a kádból,Mion pedig közben hányt. Hányása pedig mindenki pofájába csapódott,akik mellett elhaladtak. Placcs,placcs!....
- Ááááááh! Hogy kell ezzel megállni? Áááááh! - sikítozva kérdi Sophia
- Ööööööh.... - hányingerrel szédülget Mion
- Vigyázat! Félre!
Kiabál előre az autósoknak,és gyalogosoknak. Egy cseppet sem akart fogyni a sebességük,így az összes piros lámpánál átszáguldoztak. Még csoda,hogy a zsaruk nem vették őket észre,így nem lett semmiféle üldözési jelenet. Azonban,mikor egy fánk bolt előtt haladtak el,Mion telibe nyomta az éppen fánkokkal a kezében sétáló rendőrt....
- Agggggr! A fánkoooom! - morzsolja össze a fánkokat
UTÁNUK! - pattan be a kocsiba
- Jelentem üldözőbe vettünk egy kádat,ami a megengedettnél tízszer gyorsabban hajtott! Jelentem üldözőbe vettünk egy kádat!
- Értettem 210-es! Küldünk erősítést!
- Az nem szükséges,majd mi lekapcsoljuk! - beletaposnak a gázba
Nah,máris lett egy jókora üldözés. Mion és Sophia ilyenbe még úgy sem voltak,de szerintem nem is akarnak. A zsaruk nem bírták elkapni őket,mivel mindig valamilyen akadály került eléjük. Már a tévébe is be lett jelentve. Helikopterről vettél fel a száguldó kádat. Yusuke épp akkor volt az ebédlőben,ahol tévé is van. Akkor látta meg mi is folyik most a városban. Alig hitt a szemének....
- Egy elszabadult kádat vettek üldözőbe a rendőrök,mely több,mint 200km/óra sebességgel száguld. Egyenlőre nem akar megállni,így egységeink továbbra is üldözik.... - mondják be a tévében
- Hah? Az ott nem.... - csodálkozva néz
Mikor már majdnem utol érték volna,a kád nekiment egy oszlopnak,ami eltérítette. Mintha bevették volna a kanyart. Lassan kezdett veszíteni sebességéből,így mikor a korláthoz ért,megálltak....
- Végre,már azt hittem sosem állunk meg. - fúj egyet Sophia
- Azt hiszem túl sok....blöööööh....ettem....blööööh... - hány egy nagyot
  Így már jobb. Huh....Már sokkal jobb.
- Öh? Mi volt ez?
- Azt hiszem....
- Ááááááh! - kiáltanak együtt fel
Egyenesen a tengerbe zuhantak. A kádban maradtak,ami úszott a vízen egy kis ideig. A lányok megkönnyebbültek,hogy megúszták. Ám egyszer csak a kád süllyedni kezdett. Teljesen elmerültek. Mind a ketten kiúsztak a partra,majd egy kis fújás után visszakullogtak Yusuke lakásához. Sok ember állt ott,és nézték,hogy mégis mi történhetett. A mennyezet be volt szakadva,és a konyha felöli falon pedig,mintha valami átment volt,be volt törve. Yusuke mikor hazaért,lehidalva nézte mégis mit csináltak a lakásával. Még a táskáját is elejtette,majd
a fejét fogta,hogy most mi lesz vele. Le kellett ülnie,hogy megnyugodjon. Szerencséjére a biztosító kifizeti a kár. Addig beköltöztek egy kisebb lakásba,amíg helyre nem teszik a károkat. becsomagolt pár cuccot,majd átköltözött addig a lakásba,ami nem messze volt. Sophia elmesélte a történteket, aminek alig tudott hinni. Persze elhitte,de kissé nagyot nézett. Készített nekik vacsorát,majd ágyba bújtak. Mion nem tudott aludni,hiszen az ő hibájából történt mindez. Látta, hogy Yuseke ott ül kinn az erkélyen,és szomorúan néz felfelé. Felült,majd az ajtóhoz sétált. Elsőnek nem érdekelte a srác,de mégis csak odament hozzá....
- Figyelj. A te hibád volt,mért hagytál minket egyedül?! Ti halandók olyan....Hah?
Hirtelen elkapta Mion kezét,és magához rántotta. Ő nem tudta mire vélni a dolgot. Csak nézett maga elé,és nem is szólt. Pár pillanatot így voltak,majd eltolta magától Yusuket,aki még mindig a karját fogta....
- Nem haragszom. Örülök,hogy jól vagytok és nem esett semmi bajotok.  
-"Ennek a halandónak meg mi baja lett? A fejére esett?" - O.o
Lüke halandó! Hm! - azzal bement
-"Aludj jól,Mion."
-"Úgy látom hugocskám bocsánatot akart kérni. Kezdi megkedvelni a halandót?" - kérdi magában Sophia
 "Lehetséges. Majd kiderül,mi is lesz kalandunk vége." - mosolyodik el
PUFF!
- Hé! Ezt meg mért csináltad? Mért vágtad nekem a párnát?
- Aludj! - morogja rá Mion
- Hm.... - visszafekszik
Lehetséges,hogy Mion bocsánatot akart kérni,de nem épp az jött ki. Yusuke aggódott a lányokért,és mindet el akart követni,hogy épségben haza jussanak. Másnap Yusuke korán ment lezuhanyozni. Mikor a fürdőbe belépett,Sophia ott állt előtte anyaszült meztelenül....
- S-Sophia...? Öh? - méri végig a lányt
- Hah? - néz csodálkozva
- Áh! B-bocsánat....Áááh! - elcsúszik
Tiszta vörös lett az arca,akár egy rák. Ám mikor ki akart volna menni,megcsúszott egy szappanon,és egyenesen Sophia mellei közé esett. Ő csak csodálkozva nézett rá,majd elcsúszott és a kádba estek mind a ketten. Egymáson feküdtek,Sophia testét itt-ott egy kis hab takarta. Yusuke teljesen zavarban érezte magát,ellentétben Sophiaval....
- Áh! B-bocsánat,Sophia. Ne-ne haragudj én....Jajj,nekem! - kipattan a kádból
Csak nyugodtan fürödj le,majd később visszajövök. Szia! - kirohan
- Hüm? Milyen furcsák a halandók. - pislog
Még mindig zavarban volt. Egy ideig ez nem is múlt el,mivel....Mikor éppen a kanapé közepén állt és felsőjét vette le,Mion lépett elé,aki egy szál toppban volt. Alig hitt a szemének, mikor rá nézett,azaz észre vette,hogy nincs rajta semmi alul....
- M-M-M-Mion....? Te....
- Ilyen izé ömlött az alsómra,így levettem.
- Ühm? - kigúvadt szemekkel néz,orrvérezve elterül
- Hah? Valami baj van? Vérzik az orrod. - guggol le mellé
- Öh? - majdnem oda néz
  S-semmi! Megyek ás átöltözöm a szobámban. te addig maradj itt,adok valami másik ruhát. He,he,he...
neki ez a reggel kicsit túl korán kezdődött. Alig bírta visszafogni képzelő erejét. Gyorsan el is terelte gondolatait. Hozott Mionnak egy rövid nadrágot,melyet még fiatalabb korában hordott. Mivel lány volt,így passzolt rá. Jól is ált neki. Sophia is lassan kikászálódott a fürdőből és csatlakozott hozzájuk a reggelihez. Később Yusuke a neten keresett utána a nagybácsikájuknak. A lányok tudták,hogy ez időpocsékolás,így mindegyikre nemet mondtak. Gondolta majd elmegy a könyvtárba,és ott néz utána. Addig a lányok elmentek a városba,ismét benézni azokra
a helyekre,ahol még nem nézték. Pár órával később, eredménytelenül indult haza Yusuke. Valaki egész végig figyelte őt,le sem vette róla szemét. Különös volt,de ez nem tűnt fel neki. Ahogy sétálgatott,a rejtélyes idegen valamivel megcsípte a nyakát. Yusuke oda kapott fájdalmában,de nem vett észre semmit sem. Kicsit émelygett,így sietett haza. A lányok addigra már otthon voltak. nem foglalkozott velük,hanem egyből lefeküdt aludni. Mintha láz gyötörte volna. Aludni sem bírt,égett a teste. Mion és Sophia hamar elaludtak. Este lett már,mikor felébredt. Ivott egy kicsit,úgy ki volt száradva. Furcsa gondolatok szállták meg a fejét....
-"Öld meg a lányokat! Öld meg mind a kettőt! Öld meg őket!
  A markomban vagy halandó,jobb ha nem is próbálsz ellen állni nekem!"
- Hüm? - ébred el Mion
 "Valami rosszít érzek. Mi lehet ez?" - körbenéz
Gonosz dolgot érzett,mely nem hagyta nyugodni. Lassan kikelt az ágyból,hogy kinézzen a nappaliba. Yusuke a földön térdelt, fejét fogva. Odament hozzá,hogy közelebbről is megnézze. Nem értette mi van vele,ám mikor a szemeibe nézett látta,hogy irányítják. Rögtön felismerte a baj forrását. Yusuke szemei vörösen izzottak,tekintete pedig gonoszasan ijesztővé vált. Hátra lépett egyet,hogy elmenjen,de Yusuke elkapta a lábát,amitől a földre vágódott. Elkezdett rámászni,hogy végezzen vele,de gyorsan reflex szerűen fejbe rúgta,és futni kezdett. Erre
a megbabonázott Yusuke felállt,és neki vágta az egyik fotelt,de Mion nagy szerencséjére nem találta el,mivel átesett a falon...
-"Huh,ez meleg volt. Még jó,hogy nem születtem nyamvadt halandónak. Örökké nem futhatok,meg kell állítanom. De vajon ki irányítja,Morpheus? Áh,kétlem."
Yusuke utána ugrott,áttörve az ablakot,ami kissé hangos volt. Mion csak védekezni tudott. Elugrált támadásai elől. Semmivel sem tudott volna visszavágni,hiszen ember lett. A zaj felébresztette Sophiat,aki álmos szemeit törölgetne próbált magához térni...
- Mion....? Mion,merre vagy? Hah? Yusuke? - néz ki az ablakon
 "Yusuke aurája megváltozott. De...Ki művelhette ezt vele,Morpheus? Áh,kétlem."
Min kaptatok össze,hogy verekedtek? Talán mérges lett miattad,mert leromboltad a házát?
- Nem miattam van ez! Kikérem magamnak....hogy...Áh! Most nincs idő beszédre!
- Jó,jó. Tudom,irányítják. Érzem,hogy valami furcsa veszi körbe az auráját.
- A fenne! - rádobnak egy tűzgömböt
Azt hiszem nekem annyi. Találj ki valamit!
- Lássuk csak....Tűz támadás...Ki képes tűz támadásokra?
- Spirit!
- Spirit? Hm...Valami rémlik. Nem vagyok túl képzett a démonok körében,de....Nem ismered véletlenül?
- Egy Démon,akit apánk ejtett fogságba,és elzárta a Pokol legmélyére.
- Akkor ezek szerint most kitört. Nagyobb lehet a gond az Alvilágban,mint 3 napja.
- Örülnék,ha nem csak dumálnál,hanem segítenél! Áááh! - egy fának esik
- Hah? Mion!
- A fenébe... - nézi a vérző karját
- Végetek van,halandók! Két mihaszna lány vagytok csak! Végetek!
- Ne becsülj alá minket. Mi igen is....igen....reménytelen,semmit se tehetünk. - mondja Sophia
- Nővérkém,te túl hamar feladod.... - áll fel lassan
- Hüm?
- Öld meg őket,újdonsült csatlósom!
- Mion,vigyázz!
- Hah? Ühm! - elugrik előle
Yusuke nem tudott mit tenni,teljesen irányítva volt. Folyamatosan rátámadt Mionra,aki gyorsan elugrált előle. Mikor le akart csapni rá,fejbe rúgta. Megragadott egy vastag csövet, mely a szemetes mellett hevert,és azzal védte magát. Igyekezett kifárasztani Yusuket,hátha akkor már nem bír támadni. Persze közben ő is fáradt. Meg kellett találniuk Spiritet,és vele végezni még mielőtt nekik lesz végük. Sophia közben az ő energiáját kereste. Aprócska,ám de pont elegendő erejével,ami maradt neki körbenézett és sikerült felfedeznie a honlétét....
- Ott! Ott van,Spirit! A slagot!
- Értettem,nővérkém!
Előrántotta a slagot és telibe találták a Démont,aki kezdett kialudni. Yusuke ettől elájult,mintha megszűnt volna róla a bűvölet. Itt volt a lehetőség arra,hogy a legyengült Spiritet megtámadva legyőzzék. Olyan vizes lett,hogy nem is volt ereje ahhoz,hogy lángjait felizzítsa...
- Mion,most! Támadj,míg védtelen!
- Igen,óh és mivel? Talán öleljem halálra?
- Koncentrálj!
- Hm.... - komolyan néz
Próbálta Sophia tanácsát követni,és erősen koncentrálni. Egy kis időre elő tudta hívni erejét. Haja megnőtt eredeti hosszúságúra,ruhája is ugyan az volt,mint szokott. Lába alatt pedig izzani kezdett a talaj,sötét lett az égbolt,mintha tornádó keletkezne. A talaj ketté repedt dühe alatt,melyből lelkek törtek elő,elragadva Spiritet. Visszavitték az Alvilág leges legmélyére. Yusuke épp akkor tért magához,de kissé kómás volt,így semmit sem értett belőle...
- Hah? Ez meg mi volt?
- Sikerült,Mion! Legyőzted! - öleli meg Sophia
- Ah,elég a nyálas jelenetből. - próbálja eltolni magától
Mindez csak pár pillanat volt,így Mion a győzelme után azon nyomban visszaváltozott halandóvá. Ki is merült,mivel emberi teste nem nagyon viselte el ezt az átváltozást. Sophia elkapta, hogy ne ájuljon el. Yusuke lassan felült,csodálkozva nézett a lányok felé,akik csak nézte oda hozzá. Észrevették,hogy észrevette az előbb történteket....
- Mi volt ez az előbb? Mi történt itt?
- Ajajj,szóval látott minket.
- Leüssem,akkor csak álomnak hiszi?
- Mion...!
- Jó-jó,csak egy kósza ötlet volt. <.<
-"Most bajban vagyunk." - mondja magában Sophia
Valóban nagy a baj,Yusuke hamar meglátta őket,azaz Miont,hogy mi is valójában. Ha ő ilyen furcsa lény,akkor Sophianak is annak kell lennie. Nem is tudták mit mondjanak,mit tegyenek. valahogyan ki kell magyarázniuk magukat,vagy elmondani az igazat. Rajtuk áll,hogy mit mondanak. Hazudnak-e továbbra is,vagy most mindnet kitálalnak.....Folytatjuk!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés